Sokszínűség vagy befogadás? Miért számít a különbség?

A sokszínűség és a befogadás kifejezéseket olyan gyakran használják együtt, hogy emiatt könnyű azt gondolni, hogy ugyanazt jelentik, holott különálló fogalmak és még csak nem is felcserélhetőek.
Lehetséges, hogy egy környezet sokszínű, de nem befogadó. Sok olyan munkahely van, amely ugyan befogadó, de mégsem sokszínű.
A sokszínűség és a befogadás közötti különbség megértéséhez először meg kell vizsgálnunk az egyes kifejezések jelentését.
Mi a sokszínűség?
A tulajdonságok, a tapasztalatok és egyéb jellemzők alapján tudjuk megkülönböztetni az embereket egymástól, ezt hívjuk sokszínűségnek.
A legtöbb ember ezt a szemével látja és ennek megfelelően értelmezi, vagyis leegyszerűsítve azok a jellemzők alkotják, amelyeket könnyű észrevenni.
A kifejezés valójában sokkal inkább a tapasztalatok széles skáláját jelenti, beleértve a társadalmi-gazdasági hátteret, a nevel(tet)ést, a vallást, a családi állapotot, az iskolai végzettséget, a szexuális irányultságot, a neurodiverzitást, a fogyatékosságot és az élettapasztalatot is.
A munkahelyi sokszínűség a személyes, a fizikai és a társadalmi jellemzők - például nemi, etnikai hovatartozás, életkor és iskolai végzettség - eltéréseit írja le, tehát olyan munkaerőt jelent, amely többek között különböző korú, kulturális háttérrel, földrajzi hellyel, fizikai képességekkel és fogyatékkal élőkkel, vallásokkal, nemekkel és szexuális irányultsággal rendelkező emberekből áll.
A munkaerő valódi sokfélesége azonban azért messze túlmutat ezeken a (társadalmi) kategóriákon. Tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyek egyedivé teszik az egyes alkalmazottakat egymástól, nézőpontjaik, preferenciáik, jellemzőik, sőt elfogultságuk alapján.
A munkahelyi sokszínűség azt jelenti, hogy egy szervezet sokféle, különböző embercsoportot alkalmaz, amely tükrözi azt a társadalmat, amelyben létezik és működik.
Mi a befogadás?
A befogadás egyfajta "titkos recept", amely innovatívabbá, jövedelmezőbbé és vonzóbbá teszi a munkahelyeket. Olyan környezet megteremtését jelenti, ahol az emberek - a felszíni vagy rejtett különbségek ellenére - szeretnek ott dolgozni és megbecsülve érzik magukat. Ez az ő nézőpontjukból azt jelenti, hogy úgy érzik, hogy egyetlen dolgozótól sem tagadják meg a hozzáférést az oktatáshoz, a forrásokhoz, a lehetőségekhez vagy bármilyen más előnyhöz azon tulajdonságok alapján, amelyek egyedivé teszik őket, akár szándékosan, akár akaratukon kívül.
A befogadó környezet kialakítása átgondolást és szándékot igényel. Technikailag ugyan a vállalkozásoknak nem kell befogadóvá tenniük a munkahelyeiket, de nem lehet kérdés, hogy ebből minden szervezet profitál. A befogadás létfontosságú mind a munkahely, mind a társadalom számára. Sokkal többről van ugyanis szó, mint egyszerűen másként kinéző emberek felvételéről. Arról van szó, hogy átírjuk az implicit elfogultságot és megkérdőjelezzük azt az elképzelést s olykor már-már sztereotípiát, hogy a "különböző" alacsonyabb rendűt jelent.
A befogadó szervezetekben mindenkit tisztességesen és tisztelettel kezelnek, egyenlő hozzáféréssel rendelkeznek a lehetőségekhez és az erőforrásokhoz és teljes mértékben hozzájárulhatnak a szervezet sikeréhez.
A sokszínűség és a befogadás közti különbségek.
Hogyan lehet egy környezet sokszínű, de nem befogadó? Vannak, akik abba a csapdába esnek, hogy a felszíni jellemzők alapján toboroznak. Ha valaki emiatt "másnak" érzi magát a munkahelyi környezetében, nem valószínű, hogy ki tudja hozni magából a maximumot és teljesen hozzá tud járulni egy vállalkozás sikereihez, ahogy az sem, hogy nagyon sokáig kitart majd ebben a közegben.
Gyakran előfordul, hogy egy vállalkozásnál egy bizonyos csoport tagjai vannak többségben, például amikor egy fekete alkalmazott van egy túlnyomórészt fehér csoportban, vagy amikor egy női tagja van egy kizárólag férfiakból álló csapatnak. Figyelemre méltó - és gyakori - példa, hogy egy női alkalmazottat arra kérnek, hogy nyilvánosan beszéljen arról, hogy nő létére is sikeres az amúgy férfiak uralta területen. Ez aligha segíti elő a változást. Sőt, a mentális egészségre is negatív hatással van, ugyanis azok, akiket kiemelnek egyedi jellemzőik alapján, gyakran rendkívüli nyomástól és szorongástól szenvednek, hiszen - gondoljunk csak bele- ez a láthatóság azzal a nyomással jár(hat), hogy egy egész csoportot képvisel valaki.
A legtöbb szervezet törekszik arra, hogy a külső megítélése pozitív legyen. Ahogy a társadalmi igazságosság kérdései egyre elterjedtebbek, a vállalatokra nyomás nehezedik, hogy gyorsan fokozzák a sokszínűséget és a befogadást. De ez nem megy egyik pillanatról a másikra, rendkívüli figyelmet, körültekintést igényel.
Tehát, ha a sokszínűségről és a befogadásról beszélünk, mégis mi a különbség? Egyszerűen fogalmazva, a sokszínűség a miről szól, a munkaerő összetételére összpontosít, a befogadás ezzel szemben a hogyanról szól, egy olyan munkakörnyezet és kultúra létrehozásáról, amely lehetővé teszi minden alkalmazott részvételét és fejlődését az adott szervezetben.
A sokszínűség és a befogadás csupán kettő, vitathatatlan előnye a teljesség igénye nélkül:
1. Javítják a vállalati kultúrát és az imázst.
2. Vonzzák és megtartják a tehetségeket.
Hogyan lehet létrehozni egy befogadó munkahelyet?
A befogadó munkahely nem egyik napról a másikra jön létre. Elköteleződést és bátorságot igényel. Ha valaki egy alulreprezentált csoport tagja, akkor pontosan tudja, hogy azok a dolgok, amelyek miatt az emberek nem érzik jól magukat, gyakran finomak és rejtettek. Ahhoz, hogy ezeket megváltoztassuk, az embereknek minden szinten nyitottnak kell lenniük a változásra, beleértve a kommunikációt is.
Záró gondolatok.
A sokféleség és a befogadás közötti különbség megértése nem azt jelenti, hogy kiválasztunk egy területet, amelyre onnantól összpontosítunk, hanem segít a szervezeteknek meghatározni, hova illetőleg mire kell több figyelmet fordítani. Ahhoz, hogy egy vállalkozás áthidalja a szakadékot a sokféleség és a befogadás között, mindenféle különbséget üdvözölnie, értékelnie és tiszteletben kell tartania. Ha egy szervezet tud sérülékeny lenni, akkor hiteles, mert miközben ezt a munkát végzi, az alkalmazottait is erre ösztönzi.
Ahogy egyszer korábban már megfogalmaztam, minden szinten képesnek kell lennünk arra, hogy felhasználjuk azokat az egyedi perspektívákat, amelyeket mindenki letesz az asztalra és ezeket ne beolvasszuk, hanem csodálatos színes mozaikot készítsünk belőlük.
"Nem olvasztótégely, hanem gyönyörű mozaik lett belőlünk. Különböző emberek, különböző meggyőződések, különböző vágyakozások, különböző remények és különböző álmok."
Jimmy Carter
Kapcsolódó cikkeink: A jövő építése a sokszínűség révén
Hogyan tudnak mozogni a cégek a politikai, társadalmi aknamezőkön?