A világjárvány megmutatta, hogy az emberek nem tudnak reagálni egy fenyegetésre mindaddig, amíg meg nem támadják őket.

A legfontosabb kérdés, amely jelenleg előttünk áll, nem az, hogy egyidejűleg tudjuk-e kezelni a Covid-19 válságot és az éghajlatváltozást, hanem az, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy ezt nem tesszük meg.

Sok tanulságot levonhatunk már most, de talán a legfontosabb az, hogy a nagy valószínűséggel bekövetkező és nagy hatással járó kockázatokra időben kell reagálni - és a késés meglehetősen költséges. 

Az egészségügyi szakemberek nagyon korai szakaszban figyelmeztettek a Covid-19 pusztító hatásaira, mégis csak kevés kormány tett eleget a figyelmeztetéseknek.

Az olyan országok, mint Japán, Dél-Korea, Szingapúr és Costa Rica, amelyek gyorsan bevezették a megelőző intézkedéseket, sokkal jobban állnak, mint a késlekedők. 

Régi, de igaz a mondás, hogy a megelőzés jobb, mint a gyógyítás- ez egészségügyi kontextusban széles körben elfogadott és ugyanez igaz az éghajlatváltozásra is.

A magas kockázatokról évek óta tudunk. A Morgan Stanley szerint az Egyesült Államokban 16 időjárási és éghajlati katasztrófa csaknem 309 milliárd dollárba került 2017-ben. A természeti katasztrófák által okozott globális veszteségek az elmúlt évtizedben 3 milliárd dollárt tettek ki. Az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés azonban még továbbra sem elégséges.

A dicséretes kísérletek ellenére a tudományos szakvéleményeknek megfelelően nem csökkentettük az üvegházhatású gázok kibocsátását és a következő évek meghatározzák, hogy van-e esélyünk arra, hogy megakadályozzuk az éghajlatváltozás legrosszabb hatásait, amelyek nagysága várhatóan meghaladja a koronavírus okozta hatásokat.

Az elmúlt hetekben globális, monumentális erőfeszítéseket tettünk. A COVID-19 megmutatta, hogy sok minden lehetséges, ha a világ együttesen cselekszik. De ugyanezt miért nem tehetjük meg az éghajlatváltozás kapcsán?

Bár a járvány tanulságai még áttekintésre várnak, az már most nyilvánvaló, hogy az emberek nagyon rosszul képesek előre jelezni és elkerülni a katasztrofális eseményeket, még akkor is, ha tudják, hogy azok be fognak következni. 

A tudósok jó ideje figyelmeztették már a világot egy világjárvány esetleges bekövetkezésére. Az 1990-es években a Nobel-díjas Joshua Lederberg publikációk sorozatban figyelmeztett a veszélyre, Bill Gates 2015-ben sürgette a világot, hogy készüljön fel a világjárványra. 

Amikor a koronavírus először megjelent Kínában, ezek a figyelmeztetések a hipotetikus előrejelzésekből valós eseményekké változtak. De még ez sem ösztönözte a világot a cselekvésre.

Ahogy egyre több ország lett érintett és vált nyilvánvalóvá a helyzet súlyossága, úgy kezdtek el az országok egymás után intézkedéseket hozni, hogy a "görbét ellaposítsák", mert rájöttek, hogy nem rendelkeznek felszereléssel és/vagy képességgel a járvány kezelésére, egyszerűen azért, mert még nem készültek fel.

Mindez azt mutatja, hogy nagyon úgy tűnik, hogy az emberek nem tudnak reagálni egy fenyegetésre, amíg meg nem támadják őket.

De mi van a Földünkkel? 

Ahogy a városok küzdenek a vírus ellen, addig az éghajlatváltozással szembeni küzdelem csak a hátsó ülésen foglalhat helyet? 

Tényleg nem vagyunk képesek reagálni egy fenyegetésre, amíg nem érezzük a hatását? Bár hajlamosak vagyunk a belső megérzéseinkre támaszkodni a döntések meghozatalakor és ez az élet számos területén még jól is működhet, de egy ilyen hozzáállás súlyos bajba sodorhat minket, amikor egy összetett válsággal kell szembenézni, mint például a koronavírus járvány.

A probléma az, hogy mire megértjük a helyzetet és reagálunk rá, a károk nagy része már bekövetkezett és ezt nehéz megoldani. A koronavírus esetében ez emberek tucatjainak életbe kerül(t).

Bár a COVID-19 miatt csökkent a szennyezés, ám ez szinte biztosan megfordul, amikor a járvány véget ér. Sajnos az elmúlt napokban olvashattuk, hogy a korlátozások feloldásával Kínában már szinte visszatért a légszennyezettség a járvány előtti szintre.

S bár még  a vírussal küzdünk, azért a  láthatáron már feltűnt a következő válság, az éghajlatváltozás.

A tudomány figyelmeztetései világosak. De még mindig nem csökkentettük drámai módon a kibocsátásokat, ez pedig súlyos veszélyt rejt magában.

Már most is érezhetjük a korai hatásokat, mint például a súlyosabb áradásokat vagy erdőtüzeket és ezek a veszélyek várhatóan az elkövetkező néhány évtizedben fokozódnak majd.

A koronavírus esetében képesek vagyunk a görbét fizikai távolságokkal laposítani és talán egy vakcina segítségével a vírussal is együtt tudunk élni veszteségek nélkül. Az éghajlatváltozás következtében a görbe ellaposítása viszont nem olyan egyszerű, a problémát nem lehet megoldani fizikai távolságtartással vagy egy védőoltással.  

A jelenlegi leállások bizonyítják, hogy lehetséges olyan lépéseket tenni, amelyek azonnali hatással vannak a Földünkre. A levegőminőség javulása például megmutatja a kibocsátás csökkentésének előnyeit. De ezeket a rövid távú csökkentéseket megfordulnak, amikor a korlátozások enyhülnek. A járvány miatti korlátozások javították a levegőminőséget, de lehet tartósan tiszta a levegő?

A COVID-19 és az éghajlatváltozás hasonlóságai feltűnőek. Mindkét esetben a tudósok elegendő figyelmeztetést adtak. Mindkét esetben a kormányok enyhítő, de nem megfelelő lépéseket tettek, miközben a fenyegetéseket a válság valószínűségére és súlyosságára vonatkozó szkepticizmus, valamint az előkészítés és az enyhítés gazdasági költségeivel kapcsolatos aggodalmak árnyalják.

De a kettő között vannak alapvető különbségek is. Láttuk a járvány miatti csökkentését célzó intézkedések hatását néhány héten belül. Az éghajlatváltozás következtében a mérséklés hatása hosszabb távon lesz érezhető és csak kevésbé intenzíven.

A COVID-19 kezelhető - bár magas költségekkel - a sokszor elkésett országok válaszai ellenére. Az éghajlatváltozás viszont meghaladja a kezelési képességeinket, ha túl későn fogunk hozzá.

A jó hír az, hogy képesek vagyunk teljesíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásainkat, ha például a fosszilis tüzelőanyagokat szél- és napenergiával helyettesítjük, elektromos autókat vásárolunk és otthonainkat és vállalkozásunkat korszerűsítjük az energiafogyasztás csökkentése érdekében.

Ahogy a Nemzetközi Energiaügynökség is kijelenti, a jelenlegi gazdasági visszaesés nagy lehetőséget kínál a kormányoknak a tiszta energia felé vezető trend felgyorsítására.

A rossz hír az, hogy ha nem teszünk mihamarabb lépéseket, akkor a helyzet még rosszabbá válik.  

Minden a mi döntéseinken múlik. Levonjuk a tanulságokat ebből a világjárványból és agresszív módon kezeljük az éghajlatváltozás kérdését vagy késleltetjük, amíg túl késő nem lesz?  

Olvasd el a korábbi cikkeket is!