Három ok, amiért a fogyasztók nem képesek a gazdaságot
egyetlen varázsütésre helyreállítani.
Az egészségügy, a biztonság és a gazdasági jólét közötti egyensúly megteremtésére törekvő állami tisztviselők a gazdaság újraindításának tervein dolgoznak.
Túl azon a kérdésen, hogy mikor és hogyan történhet a biztonságos nyitás, inkább kritikus kérdés, hogy az milyen formát ölthet. Vajon valóban jobb helyzetben van a magyar gazdaság, mint volt a 2008-as válság idején és most majd kisebb károkkal éljük túl a járvány miatti leállítást? Vajon van reális lehetőség az éles helyreállításra, ahogy egyesek remélhetőleg előrejelzik vagy több évig húzódó folyamat lesz?
A fogyasztók, akik mindig is kritikusak voltak a gazdaság számára, aligha valószínű, hogy önmagukban képesek kimozdítani a gazdaságot a válságból a járvány lecsengése után.
Elsődlegesen három fő oka van annak, hogy a fogyasztók - a gazdaság gerincét mindig megteremtve- bár kijönnek a jelenlegi válságból, de nem lesznek képesek/hajlandóak viselni ugyanazt a terhelést, mint korábban. Ez pedig egyúttal azt jelenti, hogy azok, akik most a hétköznapi családokra számítanak üzletük felvirágoztatásában, valószínűleg meglehetősen csalódottak lesznek.
Először is, a koronavírus következtében kialakult gazdasági folyamatok érezhetők a a munkaerőpiacon, amely súlyosan kihat a fogyasztókra és amely sokak számára nem egy átmeneti állapot lesz csupán. Bár a 2019. december- 2020. februári időszakban a munkanélküliek átlagos létszáma 164 ezer fő volt, a munkanélküliségi ráta 3,5% volt, de a koronavírus-járvány következtében kialakult gazdasági folyamatok ezt az időszakot még nem érintették, így a hatásai egyelőre nem érezhetők a munkaerőpiaci adatokban. De bizonyos, hogy a munkanélküliség megugrott, s a munkahelyek folytatódó elvesztésének józan becslései azt sugallják, hogy a munkanélküliség egy ideig továbbra is magas lesz.
A túl pozitív előrejelzések nem veszik figyelembe a gazdaság ilyen hatalmas zavarának hatásait.
A gazdaság ugyanis nem olyan, mint az elektromosság, amelynek áramlását le- és felkapcsolhatjuk. A gazdasági tevékenység a rendelkezésre álló finanszírozás, a bizonytalanság és az eltérő elvárások által befolyásolt különféle döntések milliárdjának összege. Ez a tevékenység nem képes hirtelen visszapattanni a helyére, legalábbis úgy, ahogy azt egyébként mindannyian remélni szeretnénk.
Másodszor, sok vállalkozás nem fogja visszanyerni a korábbi lendületét, mert nagyban a fogyasztói igényektől függ. Elkerülhetetlen, hogy egyesek hosszabb ideig munka nélkül maradnak, mint mások. Azok, akik gyorsan visszatérnek a munkába sem valószínű, hogy a korábbival azonos szintű kiadásokra lesznek képesek. Ne felejtsük, a háztartásoknak vannak kötelezettségeik: hitelek, kölcsönök, számlák, stb. S még azok számára is, akik visszatérnek a válság előtti munkaköreikbe, meg kell birkózniuk a ezekkel a terhekkel, amely korlátozza kiadásaikat az elkövetkező hónapokban vagy akár években.
Harmadszor, a világjárvánnyal való szembesülés, az elmúlt hetek tapasztalatai valószínűleg megváltoztatják sok fogyasztó viselkedését. Ami most történik, az sokáig fogja emlékeztetni az embereket a pénzügyi helyzetük törékenységére és óvatosabbá teheti őket a hitelfelvétel vagy a kiadások terén.
Ráadásul a társadalmi változások is valószínűleg megmaradnak. Mindaddig, amíg az emberek nem biztosak abban, hogy a vírus legyőzhető vagy legalábbis kezelhető oltásokkal, kezelésekkel, addig óvatosak lesznek és nem fognak utazgatni, nem fogják kitenni magukat a felesleges kockázatnak, tehát nem vesznek részt egy szélesebb körű keringésben, ez pedig alacsony gazdasági aktivitással fog járni.
A fogyasztói kereslet motorja nélkül, amely ugyanolyan lendületet ad a növekedésnek, mint az elmúlt évtizedben, fel kell készülnünk egy lassú és fájdalmas helyreállításra nem csak ebben az évben, hanem még 2021-ben is, s talán később is..
Egy volt kollégámmal folytatott beszélgetés mélyen megmaradt bennem. Egy kávé mellett arról panaszkodott, hogy mennyire kimerült. "Minden reggel úgy kelek fel, hogy szerepet kell játszanom" – vallotta be. Kiderült, hogy már évekkel ezelőtt úgy kapta meg az első vezetői állását, hogy kicsit kiszínezte a tapasztalatait. Azt gondolta, a gyakorlatban...
Életem egyik tanulságos beszélgetése egy volt kollégámmal történt. Egy kávé mellett arról panaszkodott, hogy mennyire kimerült. "Minden reggel úgy kelek fel, hogy szerepet kell játszanom" – vallotta be. Kiderült, hogy már évekkel ezelőtt úgy kapta meg az első vezetői állását, hogy kicsit kiszínezte a tapasztalatait. Azt gondolta, a gyakorlatban...
A vezetés nem a népszerűségi verseny megnyeréséről szól, hanem a kényelmetlen, olykor kellemetlen döntések meghozataláról, amelyeket mások nem mernek vállalni. Ha a nehéz döntéseket kerüli, mert azok kényelmetlenek vagy népszerűtlenek, akkor nem vezető, csupán egy pozíciót foglal el. A jó vezetők tisztában vannak döntéseik következményeivel, és...
Ennek az eseménynek a puszta említése is megdobogtatja a szívét?
A vezetés folyamatosan kihívások elé állítja a vezetőt és a képességeit. Ezek a kihívások arra ösztönöznek, hogy próbára tegyük magunkat és megmutassuk, hogy meg tudunk valósítani valamit, ami nehéznek vagy akár lehetetlennek tűnik.
Életünk során rengetegen próbálják megmondani, hogy milyen legyen az utunk:
A sokszínűség és a befogadás kifejezéseket olyan gyakran használják együtt, hogy emiatt könnyű azt gondolni, hogy ugyanazt jelentik, holott különálló fogalmak és még csak nem is felcserélhetőek.
Az elmúlt időszak kárainak orvoslására irányuló nyomás sok vállalkozás vezetőjét arra késztette, hogy csak az eredményre összpontosítson és figyelmen kívül hagyja a lényeget, a jólétet. Sokan azt feltételezik, hogy a jólét nem megoldásra váró menedzsment probléma.
A kollégám állandóan kihangosítja a hívásait. Egy nyitott irodában dolgozom és közvetlenül mellette ülök. Hogyan tudnám rávenni, hogy ezt befejezze anélkül, hogy kínos helyzetet teremtenék?
Erősnek lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, akkor biztosan nem vagyunk azok.