Kemény igazságok, amelyek jobb vezetővé tesznek

Erősnek lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, akkor biztosan nem vagyunk azok.

Ez az egyik kedvenc Margaret Thatcher idézetem. Megerősíti, hogy a vezetés nem a címekről, a csillogásról vagy épp a hatalomról szól. Az igazi vezetés a hitelességről és az elvek melletti kiállásról szól, még (talán különösen) erős ellenállás mellett is.

Sajnálatos módon a vezetésről szóló mai gondolatok nagy része a vezetés perifériáira összpontosít, nem pedig a lényegre. A szervezetekben az emberek azt tanulják meg, hogy mit gondoljanak, nem azt, hogyan gondolkodjanak. Megtanulják, hogy mit kell csinálni, nem azt, hogyan kell csinálniuk. Azt tanulják, hogy mit kell elérni, nem pedig azt, hogyan érjék el. Mindent megtanulnak a dolgokról, de nagyon keveset a dolgok természetéről. Ez a megközelítés pedig csak felületes, rövid távú eredményeket hoz. Kellő feszültséggel ráadásul általában minden régi minta visszatér.

A vezetés számos definíciója szintén a külső megnyilvánulásaira összpontosít - mint például a jövőkép, az ítélőképesség, a kreativitás, a lendület, a karizma, a jelenlét, stb. - ahelyett, hogy magára a vezetés lényegére térnének ki.

A vezetők ugyanolyanok, mint bárki más - hibáznak, letérnek az útról és az egójuk, a büszkeségük vagy a bizonytalanságuk miatt veszélyeztetik a hatékonyságot és az eredményességet.

Valószínűleg mindenki tudna példát mondani a saját szűk környezetéből is arra, hogy valójában nagyszerű nők és férfiak nem kapják meg azt a tiszteletet, amelyet vezetőként megérdemelnének, pusztán azért, mert nem értik saját vezetésük valóságát.

A vezetés maga a viselkedés, nem egy pozíció vagy egy cím. Míg egyes vezetők figyelemre méltó (vezetői) magatartást tanúsítanak, mások egyszerűen csak jó menedzserekké válnak és soha nem ismerik fel teljesen vezetői képességüket. Utóbbiaknak valószínűleg megvan a szakértelmük és eltökéltségük egy program működtetéséhez és esetleg még egy szervezet felügyeletéhez is. Az előbbiek azonban sikeresen irányítják a szervezetet a valódi célok elérése felé.

Összegyűjtöttem néhány igazságot, amellyel minden vezetőnek szembesülnie kell.

1. Az előléptetés, a cím, a pozció nem tesz vezetővé.

Amikor valakit vezetővé neveznek ki, az pusztán egy lehetőséget jelent, hogy valaki vezetővé váljon, nem pedig azt, hogy a kinevezéssel már rögtön az is. 

Az előléptetés lehetőséget és időt ad arra, hogy valaki befolyást szerezzen vagy éppen elveszítse azt, kiemelkedjen vagy elbukjon. A cím nem maga a cél, tehát nem a vezetés végét jelenti, hanem a kezdetét és egyúttal magát a soha véget nem érő folyamatot.

A menedzsereket elfelejtik, de a vezetők még sokáig élnek a követőik szívében és fejében, miután távoztak.

Ahhoz, hogy egy vezető hatékony legyen, meg kell tanulnia teljesíteni és eredményeket elérni. A vezetés nem a pozíciótól függ, hanem a teljesítménytől - bármilyen szerepről legyen is szó.

Sokan azért szeretnének pozíciót elérni, mert ez több pénzt jelent, s persze azért is, mert ez a pozíció megbecsüléssel jár. Igen, a titulus ad némi erőt. De az emberek nem a címeket követik.

2. A vezetők nem járnak követőkkel.

A vezetőknek nincsenek automatikus követőik, csak beosztottaik- bármilyen rosszul is hangzik. Mindig egy vezető magatartása határozza meg, hogy ezek a beosztottak valaha is követőkké válnak-e vagy sem. Ez egy különösen kemény igazság, de egyben talán az egyik legfontosabb.

Ha valaki örökséget szeretne maga után hagyni, akkor azt javaslom, hogy fektessen bele az emberekbe.

3. A szakértelem nem elég.

Naivság azt gondolni, hogy a szakértelem önmagában nagyszerű vezetővé tehet - vagy egyáltalán bármilyen vezetővé. A szakértelem ugyan követelmény, de el kell sajátítani a kulcsfontosságú vezetői készségeket - a jövőképet, a kommunikációt, stb. -, hogy valakire mások felnézzenek és tiszteljenek.

A tudásra természetesen szükség van, de elsősorban olyan vezetésre van szükség, amely tudja, hogyan kell átvenni a tudást, majd specializálni és konkrét körülményekre alkalmazni a kívánt eredmények elérése érdekében - ez a kompetencia, azaz vezetői készségek és viselkedési formák együttese.

4. A hatalom nem tesz vezetővé.

Sok pozícióhoz bizonyos fokú tekintélyt lehet társítani - gondoljunk például egy rendőrre, egy bíróra vagy egy edzőre. De még az ilyen pozíciókat betöltő emberek számára sem a tekintélyről vagy a hatalomról szól a vezetés. 

Jellem, hozzáértés, következetesség és együttérzés. Tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki vezetővé váljon.

Ha valakinek egy hangaztos pozíciója van, az könnyen meggyőzheti magát arról, hogy vezető. De ha az általa irányított embereknek nem azt kellene tennie, amit akar, vajon akkor is megtennék? Az igazi vezetőknek önkéntes követői vannak. Az igazán önkéntes követők pedig megbíznak vezetőikben.

Összegzés.

Az emberek a vezetőket hagyják el, nem a cégeket. Ennek az az oka, hogy a legtöbb hatalmi pozícióban lévő ember nincs igazán tisztában azzal, hogyan kell másokra hatni. Nem ismeri fel, hogy nem ő irányítja az embereket, hanem vezeti az embereket és irányítja a munkát.

Ahhoz, hogy valaki olyan vezetővé válhasson, amelyre vágyik, először meg kell értenie néhány kemény igazságot, majd meg kell tanulnia velük együtt élni. Ha ezt felismeri és elfogadja, akkor azon az úton halad, hogy jobb vezetővé váljon.