Hogyan dolgozzunk együtt a munkamániás főnökünkkel?

Valószínűleg mindenki szívesen dolgozik odaadó, szorgalmas vezető mellett. A főnök jobb esetben példakép az irodában, ő diktálja a tempót és ő az, aki felelős a munkahelyi kultúráért. Ha munkamániás, akkor az könnyen rányomhatja a bélyegét a közös munkára, hiszen felmerül a kérdés, vajon szükséges utánozni az ő stílusát? Ha valaki nem dolgozik annyit, amennyit ő, akkor majd naplopónak fog tűnni mellette?

A főnöke is mindig elsőként érkezik és utolsóként hagyja el az irodáját? Minden találkozón és eseményen ott van, folyton cseng a telefonja és tele van a postafiókja olvasatlan levelekkel? 

Ez a feszített tempó nem csak a főnök életére van hatással, hanem a vele dolgozók életére is kihat, hiszen vele tartani a lépést rendkívül stresszes és gyorsan kiégéshez vezethet.

Persze ugyanakkor lehetnek előnyei is az ilyen vezetővel való együttműködésnek. A munkamániás főnökök valószínűleg magas színvonalat követelnek meg és ezzel ösztönözik a munkavállalókat a készségeik fejlesztésére, ambiciózus célok megfogalmazására és jobb eredmények elérésére. De többnyire azok, akik munkamániás vezető mellett dolgoznak, gyakran panaszkodnak arról, hogy rendszeresen túlórázniuk kell és folyamatosan elérhetőnek kell lenniük- ők a magánéletüket áldozzák fel azért, hogy megfeleljenek a vezetőjük összes elvárásának. 

Ha kimerültnek érzi magát fáradhatatlan főnöke mellett, és/vagy a nap 24 órájában folyamatosan e-mailekkel bombázzák, ráadásul úgy érzi, hogy még egy kávéra sem tud kiugrani anélkül, hogy ne érezné a hátában a szúrós pillantásokat, akkor itt az ideje, hogy egyenes, nyílt kommunikációval és a határok meghúzásával megpróbálja a magánéletét és a munkáját egyensúlyba hozni.

Kérdezze meg az elvárásokat.

Lehet, hogy már felismerte, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható, de félve közeledik a "nagy beszélgetéshez" és folyamatosan csak tologatja a határidőt, mert nem akar lustának tűnni, de leginkább azért, mert fél a következményektől. Sajnos a nehéz beszélgetések elkerülése nem fog változtatni a fennálló problémán.

Ne féljen nyílt és őszinte beszélgetést kezdeményezni a főnökével. Tudnia kell, hogy a főnökének milyen elvárásai vannak, könnyen lehet, hogy senkitől nem várja el, hogy ugyanolyan keményen dolgozzon, ahogy ő. Nem minden vezető várja el, hogy alkalmazottai lépést tartsanak az ő intenzitásával. Előfordulhat, hogy egyszerűen csak élvezi a munkáját és az egész élete erről szól. Csak azért, mert soha nem hagyja el az irodáját vagy nem kapcsolja ki a telefont az éjszakára, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen elvárja, hogy más is hasonlóan tegyen.

A főnöke kifejezetten szóvá tette már, hogy elégedetlen a ledolgozott munkaórák számával vagy a rendelkezésre állásával? Ha mondjuk késő este vagy hétvégén küld önnek e-mailt, akkor azonnal választ is vár rá? Vagy ha kora reggel már az irodában van, akkor elvárja, hogy ön is ugyanezt tegye?

Ha biztos abban, hogy a főnöke fáradhatatlan munkamennyisége feszültséget okoz az életében, akkor itt az ideje, hogy leüljön vele beszélgetni erről.

Határok meghúzása.

Ha a főnöke hajlamos üzeneteket küldeni vagy telefonálgatni esténként és/vagy hétvégén, akkor ideje tájékoztatni, hogy megkapta az üzenetet, de legkorábban hétfőn az irodában tud vele foglalkozni. 

Nagyon fontos jelezni, hogy a lehető legjobb munkát kívánja elvégezni, de nem tudja felvenni a telefont egy bizonyos idő után, mert egyéb elfoglaltságai vannak. Bizonyos határokat be kell állítani és reméli, hogy a teljesítményét fogja megítélni, nem pedig azon órák számát, amelyeket az íróasztal mellett tölt.

A "munkamánia" részben a szokások és hiedelmek eredménye. Lehet, hogy a főnöke tényleg nem tudja, hogy szenved. Lehet, hogy pozitívan fogadja a változásokat, ha őszintén megosztja vele az ezzel kapcsolatos érzéseit, tapasztalatait- például azt, hogy gyorsabban kapja a feladatokat, mint ahogy végezne velük és a munkaidő lejárta után nem tud tovább maradni az irodában, ezért a határidőt sem fogja tudni tartani.

Ha sikerült beállítani a korlátokat, győződjön meg róla, hogy követi is azokat. Mit sem érnek, ha nem érvényesülnek. Ezek megőrzése nehéz lehet, de a nyugalom és a boldogság miatt megéri.

Ne felejtse el, hogy mindig lesznek olyan időszakok egy munkahelyen, amikor szükséges tovább bent maradni vagy hétvégén dolgozni és önnek is rugalmasnak kell lennie, de ez sosem lehet érvényes az év 365 napjára. 

Keressen egy megfelelőbb munkahelyet.

Ha önnek és a főnökének teljesen eltérő elképzelései vannak a munka és a magánélet egyensúlyáról, valamint arról, hogy mennyi időt és energiát kell fordítani a munkára, akkor lehetséges, hogy a kettejük között lévő szakadék egyszerűen nem lesz áthidalható.

Ha rosszul viseli a főnökét, a főnöke pedig nem elégedett a teljesítményével, akkor hosszabb távon érdemes máshol keresni a megoldást és olyan munkahelyet keresni, amely jobban illeszkedik az ön munkahelyi szokásaihoz és életmódjához. Az emberek sokszor nem azért lépnek ki és váltanak munkahelyet, mert a munka nem tetszik nekik, hanem a főnökükkel van problémájuk.

Ha úgy találja, hogy mindig van egy újabb és újabb munka, amit erőn felül vállal és soha semmire nincs ideje a munkáján kívül, akkor előfordulhat, hogy a kiégés felé halad. Fontos, hogy lépéseket tegyen még akkor is, ha fél a következményektől. Tény, hogy nehéz a határokat beállítani, nem beszélve a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, ha azonban a főnök kritikájától félve vállalja túl magát, akkor itt az ideje, hogy változtasson.