A jövő építése a sokszínűség révén

Jimmy Carter, aki az Egyesült Államok 39. elnökeként szolgált és 2002-ben nyerte el a Nobel-békedíjat a következőt mondta: "Nem olvasztótégely, hanem gyönyörű mozaik lett belőlünk. Különböző emberek, különböző meggyőződések, különböző vágyakozások, különböző remények és különböző álmok."

A sokféleség a világ jellemzője, amelyben élünk.

A körülöttünk lévő összes élő szervezet és minden természeti jelenség változatos. Minden ember különbözik egymástól nem csak fizikai értelemben, például magasságban, súlyban, alakban és méretben, hanem hajlamban, érdeklődésben, tulajdonságokban és viselkedésben is. Azoknak a szervezeteknek, amelyek részei ennek a gyönyörű világnak amelyben élünk, tükrözniük kell azokat a jellemzőket, amelyekkel a természet felruház minket.

A hétköznapokban azonban többnyire figyelmen kívül hagyjuk a természet sokféleségét és általában egyhangú vagy egyféle szerkezetet próbálunk építeni az emberek bizonyos típusa alapján. Talán azért, mert úgy gondoljuk, hogy így könnyebb összehangolni az emberek gondolatait, egységesen és következetesen lehet irányítani a cselekvéseiket, ami produktív munkát eredményez. De meddig mehetünk el ezzel a megközelítéssel?

Kihívások akadnak bőven.

Igaz, hogy egy homogén szervezet jól működik egy jó vezető mellett. Amikor hasonló típusú családból, kultúrából, oktatási intézményekből származó emberek találkoznak, hitük és értékeik általában harmonikusak. Hab a tortán, ha a szervezet meggyőződése és értékei összhangban vannak azzal, amiben a csoport hisz.

Például mindenkinek van meggyőződése a növekedésről és fejlődésről - ennek jelentéséről, jelentőségéről és a hozzá vezető útról. Képzelje el, hogy egy szervezet meghatározta a jövőképet és ehhez felvázolt egy sor előre meghatározott utat és mérföldkövet. Nagyon jó lenne egy olyan csapatot összeállítani, akik hisznek a növekedésben és a kapcsolódó elképzeléseik megegyeznek a szervezet által felvázoltakkal.

Az emberek képesek lennének rálépni az ábrázolt utakra és hajlandóak, készek tanúsítani a szervezet által tőlük elvárt viselkedésmintát. Természetesen illeszkednének a szervezet rendszerébe, mintha csak ide és ezért készültek volna. De tény, hogy ez egy szép álom, mert a valóságban nem lehet sok olyan dolgozót találni, akiknek a gondolatai teljes összhangban vannak azzal, amit a szervezet keres. De egy pillanatra képzeljük el, hogy mégis létezik ilyen helyzet. Vajon mennyire lenne izgalmas?

A szervezetek nem csak azért gyarapodnak, mert értékeik és meggyőződéseik jól illeszkednek az alkalmazottaikhoz. Meg kell felelniük minden érdekelt fél, például az ügyfelek, a beszállítók, a kormányzati szervek, a részvényesek, az üzleti partnerek és a közösség elvárásainak, amelyben működnek. Lehetetlen, hogy egy szervezet célját, értékeit és meggyőződését tökéletesen összehangolja az összes érdekelt fél preferenciáival. Tehát a sokféleséget ismernie és képviselnie kell.

Nem vezet rövid és könnyű út a sikerhez.

Minden élő szervezet számára a jelenleg számunkra természetes tulajdonsága egy hosszú fejlődés eredménye, mivel megfelelően kellett alkalmazkodnia, fejlődnie, növekednie. 

Nem kevesebb a kihívás a vezető számára, mint az, hogy képlékeny és alkalmazkodó embereket vonjon be egy szervezetbe, ápolja és növelje őket céljainak megvalósítása majd annak fenntarthatósága érdekében. 

Minden nagy civilizáció és közösség esetében azt kell látnunk, hogy vezetőik mélyen hittek valamiben és befolyásolták az élet különböző területein élő embereket abban, hogy ők is higgyenek benne és előrelépést tettek a mérföldkövek és a célok felé. Persze közös az is, hogy mindannyiuknak kihívásokkal kellett szembenézniük és küzdeniük kellett az elképzeléseikért, a sikerért.

Idővel mindannyian megtanuljuk hogyan kell túlélni és növekedni ebben a világban. 

A vezetőknek meg kell tanulniuk hogyan alkalmazkodjanak és növekedjenek. Össze kell tartaniuk a dolgozóikat, távol kell tartaniuk őket a veszélyektől, de bízniuk kell a képességeikben és döntéseikben. A vezetőknek ahelyett, hogy hasonló gondolkodású és meggyőződésű embereket keresnének, meg kell tanulniuk, hogyan működjenek hatékonyan együtt sokféle különböző emberrel és az egységét kell előmozdítaniuk, miközben segíteniük kell a sokszínűség megrajzolását és azok természetes kapcsolódását.

A sokféleség a termelékenység eszköze.

Nem ritka, hogy utazásunk minden napján kihívásokkal kell szembenéznünk. Azok a csapatok, akik folyamatosan képesek a kihívásokat elfogadni és azoknak megfelelni, átlátható, együttműködő és cselekvésorientált környezetben élnek, dolgoznak.

Tanulnak egymástól, tiszteletben tartják a csapattagok szakértelmét, együtt járulnak hozzá a csapat céljának sikeréhez, közösen dolgoznak és folyamatosan alkalmazkodnak. Gyakran olvashatunk arról, hogy az olyan sportágakban is, mint a tenisz vagy a sakk, a sportolók nyíltan elismerik csapatuk hozzájárulását a saját sikertörténeteik mögött.

A jövőbeni szervezet felépítése során fel kell ismernünk, hogy a társadalmi- gazdasági körülmények gyorsan változnak, s minden eddiginél intenzívebb hatást gyakorolnak ránk. Nem biztos, hogy célszerű lesz olyan csapatokat felépíteni, amelyek homogén háttérrel rendelkeznek, inkább olyan csapatokat kell felépíteni, amelyek különböző háttérrel rendelkeznek és akik a célunk és az életmódunk felé tartanak. 

Képesnek kell lennünk arra, hogy felhasználjuk azokat az egyedi perspektívákat, amelyeket mindenki az asztalra tesz és ezeket ne beolvasszuk, hanem csodálatos színes mozaikot készítsünk belőlük.