A holnap felé

A 2020-as év mellé/ mögé elég sok jelzőt lehetne felsorakoztatni, de én a "példátlan" kifejezést érzem a legtalálóbbnak. Ez egy olyan év volt, amely jelentős változást hozott talán mindannyiunk szemléletében, főként a korábban természetesnek vett dolgok kapcsán, mint például az egészség, a család vagy a munka.

Világszerte rengeteg ember veszítette életét, sokan pedig olyan helyzetek forgatagába kerültek, amelyek szeretteik vagy munkahelyük elvesztéséből, másokkal való kapcsolat megváltozásából és általános jövőbeli aggodalmakból fakadtak.

Ahogy ez a szomorú év órákon belül a végéhez közeledik, egyre inkább az új év hozta reményre figyelünk és többek közt vágyunk egy olyan tavaszra, amely a leállítások helyett újranyitásokat hozhat. Szeretnénk újra zsúfolt éttermeket, emberekkel teli utcákat, kedves arcokat látni. Szeretnénk elfelejteni az elmúlt hónapokat és kívánjuk, hogy soha ne merüljünk el újra bennük.

"A nehézségek idején valóban felfedezzük, kik vagyunk és miből vagyunk." 

Howard Schultz

Azonban mit sem ér az új év, ha az út mentén maradt leckét nem tanultuk meg:

Az alkalmazkodóképesség a valódi erősségünk. Sokkal alkalmazkodóbbak és ellenállóbbak vagyunk, mint gondoltuk volna. A vállalkozások képesek voltak egyik napról a másikra áttérni az otthoni munkavégzésre és továbbra is kiszolgálták ügyfeleiket. A tanárok és a hallgatók jól vagy rosszul, de alkalmazkodtak az online oktatáshoz. Az emberek egyszerűen feltalálták magukat és alkalmazkodtak a változásokhoz.

A boldogság egy belső játék. Nincs szükségünk anyagi dolgokra, hogy boldogok legyünk. Néha az örömteli állapot csak a szemléletünk megváltoztatását igényli. A hobbi és kreatív érdeklődés például nagyszerű ellenszere a szorongásnak.

A lassítás tudatosabbá tesz. Ez önmagunkra és a környezetünkre is igaz.

Valódi vagyonunk láthatatlan és mérhetetlen. A család, az egészség, a kapcsolatok, az önállóság, önmagunk újra felfedezése, az állandó tanulás képessége a gazdagság mutatói. Soha nem szabad természetesnek tekintenünk ezeket.

Az egyszerűség lehetővé teszi az egyértelműséget. Minél kevesebb dolog, lehetőség vesz körül minket, annál nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, ami valóban számít.

A kedvesség és a figyelmesség továbbra is választás kérdése. Semmibe nem kerül, mégis felbecsülhetetlen.

Az igazi munka mások szolgálata. A megszokás útvesztőjében gyakran belemerülünk a saját munkánkba anélkül, hogy mások munkájára felfigyelnénk, de az elmúlt időszakban észre kellett vennünk azokat az embereket, akik korábban is önzetlenül szolgáltak minket. 

Mindannyian megtanultuk azt is, hogy néha az igazi munka, segítség, ha csak maszkot viselünk és fenntartjuk a fizikai távolságot. 

Az egészség megőrzéséhez nem csak alkalmi fellángolásokra van szükség. A járvány idején az emberek rengeteg vitamint fogyasztottak. Az egészség megőrzése azonban korántsem merül ki ennyiben, hanem következetes napi erőfeszítéseket igényel. Egy olyan rendszer, amelyre gondosan oda kell figyelni, hogy minden alkatrésze jól működjön együtt.

Figyelmünk kezelése a jólét kulcsa. Az állandó ingerek, folyamatos terhelés  lemerítheti az energiánkat és befolyásolja általános jólétünket. Bármire is figyelünk, tulajdonképpen azt fejlesztjük és talán ennek tudatos felismerése segít tényleg arra figyelni, ami valóban és igazán számít. 

Az elengedés ereje hatalmas. Néha a legjobb elengedni mindazt, amire nincs befolyásunk és az áramlással együtt haladni. Az elmúlt hónapok megtanítottak minket együtt élni a bizonytalansággal és elengedni azokat a dolgokat, amelyekre nincs befolyásunk. 

Bízom benne, hogy a 2020 év kihívásai ellenére mindenkinek van legalább egyetlen oka hálásnak lenni.

Varázslatos új évet kívánok minden olvasónknak!